hogy tapintottam a szögek nyomát
testemen mintha áram futna át
csontjaim mintha vulkántűzben mosnád
mert láng vagy és villámló bizonyosság
az ember híg posványban andalog
nevetnek rajta mind az angyalok
a kétely gőgös szerpentinjét jártam
kéjelegtem kényelmes pocsolyákban
most forrni kezd a langyos pocsolya
átüt Isten kábító mosolya
sasok vonulnak vijjogva fészkükre
kezem-lábam szögekkel van átütve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése