mert ott dübörgő mélység nyíilik
örvény és szakadék
üvöltve tágul szívtől szívig
és csontig ég
hömpölyög a megfoghatatlan
megzúz a látomás
koboldrém-körtánc tűz-alakban
burjánzik mint a sás
2013. július 4., csütörtök
2013. július 3., szerda
vijjogva
hogy tapintottam a szögek nyomát
testemen mintha áram futna át
csontjaim mintha vulkántűzben mosnád
mert láng vagy és villámló bizonyosság
az ember híg posványban andalog
nevetnek rajta mind az angyalok
a kétely gőgös szerpentinjét jártam
kéjelegtem kényelmes pocsolyákban
most forrni kezd a langyos pocsolya
átüt Isten kábító mosolya
sasok vonulnak vijjogva fészkükre
kezem-lábam szögekkel van átütve
testemen mintha áram futna át
csontjaim mintha vulkántűzben mosnád
mert láng vagy és villámló bizonyosság
az ember híg posványban andalog
nevetnek rajta mind az angyalok
a kétely gőgös szerpentinjét jártam
kéjelegtem kényelmes pocsolyákban
most forrni kezd a langyos pocsolya
átüt Isten kábító mosolya
sasok vonulnak vijjogva fészkükre
kezem-lábam szögekkel van átütve
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)