2013. július 4., csütörtök

vérem kelyhe

mert ott dübörgő mélység nyíilik
örvény és szakadék
üvöltve tágul szívtől szívig
és csontig ég

hömpölyög a megfoghatatlan
megzúz a látomás
koboldrém-körtánc tűz-alakban
burjánzik mint a sás




2013. július 3., szerda

vijjogva

hogy tapintottam a szögek nyomát
testemen mintha áram futna át
csontjaim mintha vulkántűzben mosnád
mert láng vagy és villámló bizonyosság

az ember híg posványban andalog
nevetnek rajta mind az angyalok
a kétely gőgös szerpentinjét jártam
kéjelegtem kényelmes pocsolyákban

most forrni kezd a langyos pocsolya
átüt Isten kábító mosolya
sasok vonulnak vijjogva fészkükre
kezem-lábam szögekkel van átütve