úrnapi processzió

szép hazám Budapest becsaptál
nem járom immár útjaid
hogy valamit mindig mutatnál
saroktól sarokig

hogy meglássam a házsorokat újra
hol gyermekként topogtam
és lovagoljak fűzfasípot fújva
amikor az a program
 
nem pörgök mint pörögtem
amikor a
Józsefvárosba jöttem
itt nincs haza

a Belvárosban talajtalan mozgok
a bankok és kéregetők között
úgy tetszik az irigy üdő kifosztott
Tűzharmat megszökött

nincs hely hová otthonomként utaznék
mint öregkorom tavaszán
vagy tán... "ez az én vérem kelyhe" – az még
hazám

tornádó

milyen gonosz forró szél
lecsap a pörgő tölcsér
fölfele húz az örvény
a dübörgés a törvény
föl a dermesztő égig
s a föld-centrumig végig
őslények kővé váltan
óceán egy pohárban
őrült táncban sikoltás
csontot zúzó lánckorbács
      mámoros tánc a ringben
      földrengés téboly-szinten
      dalom a tűzbe hintem
      tűztől borítva minden
      tűz a füstölgő tincsen
      a józanész bilincsben
      túl a van-on a nincs-en
      tűzvész tálalva frissen               
      ott lángolsz végső kincsem
      szerelmes boldog Isten
   
  
   

metamorfózis

a torreádor
szólt a bikának
ha már ön gázol
mért a pipámat

ledöflek fickó
szólt a pikádor
így lett sündisznó
szegény bikából

zivatar

tavaszi
zivatar
dörög és
dübörög

   magvában
   pörögni
   rettegő
   gyönyöröd

teremtőd
hatalmát
dörgi szét
ma a menny

   tűzben jársz
   vízen jársz
   készülsz hogy
   hazamenj